A gazdasági fejlődésnek a régióban jelenleg csak a munkaerő-piac szab határt

A gazdasági válság idején, ha két cégvezető találkozott, egészen biztosan stratégiai kérdésekről, esetleg a kereslet hiányáról, a bizonytalan jövőről beszélgettek. Ma a megfelelő munkaerő hiánya a fő téma. Fejvadászok állnak a gyárak ajtajában műszakváltáskor, és szórólapon osztogatják az állásajánlatokat, belépési bónusszal a dolgozóknak. De hasonló a helyzet a magasan kvalifikált dolgozók esetében is. Elmondható, hogy ma a munkavállaló választ! Az a cég, amely ezt felismeri, fel tudja venni a kesztyűt a munkaerőért vívott harcban, míg a többiek erős fluktuációval, és az azzal járó nehézségekkel néznek szembe.

 

Miért fontos a munkavállaló megtartása?

Az erkölcsi és morális megközelítésen túl azért, mert egy új ember betanulása a  munkafolyamatokba függetlenül a foglalkoztatási területtől általában egy év! Ez az az időpont, amire a munkavállaló érti, átlátja az adott vállalaton belüli munkafolyamatokat és nem kell kérdeznie, tanácsot, megerősítést kérnie döntési helyzetben. A folyamatos felügyelet gyakorlása pedig egy vagy több rutinos dolgozó kapacitását csökkenti, ami hatékonyság veszteséget eredményez.

A munkavállalók – különösen a családosok – alapvetően szeretik a jó értelemben vett kiszámíthatóságot, amit lojalitással honorálnak. De számtalan olyan eset van, hogy az első évben feláll egy dolgozó csak azért, mert 10-20%-ot ráígértek a bérére. Nem elhanyagolható azonban, hogy ezt jellemzően csak akkor fogadják el, ha nem az ígért munkafeltételeknek megfelelő a foglalkoztatásuk. A törzs-dolgozók pedig sok esetben méltatlannak érzik, hogy a munkaerőhiány miatt más feladatokat is el kell látniuk, vagy épp rendszeresen kell túlórázniuk.